Többszörös tragédia az életében, hazugságok, nemtörődömség, becstelenség és minden amit egy állattal szemben az ember elkövethet......
Egészen 13 éves koráig boldogan élt a gazdájával, amikor is a gazdája nem tudott többet a városi lakásából kimozdulni, amputálták mindkét lábát. Eleinte talált sétáltatót, de a későbbiek folyamán nem. És itt történt az első tragédia Clovis életében, mert meg kellett vállniuk egymástól.
Szívesen befogadta ezt a kis uszkárt a fajtamentés, megértettük hogy a gazdája nem tehetett mást.
Kiderült a szívbetegsége is amikor orvoshoz vittük, de ez semmiben nem gátolta boldog kis életét nálunk, hiszen nem volt súlyos a baj, a biztonság kedvéért kellett csak gyógyszert szednie, a kardiológus diagnózisa szerint.
És akkor Clovist nagy szerencse érte, örökbe fogadója akadt, aki kereste és várta őt amig örökbe adható lesz, őt kérte, kifejezetten őt szerette volna...
Rendkívül boldogok voltunk, hogy Clovis újra réve ér és öregkorára boldog lesz, mert családja lesz újra.
Sokat beszéltünk, sokat érdeklődtek és sokat vártak Clovisra, kivárták türelmesen a rehabilitációs időt, ami alatt állandóan és folyamatos volt a kapcsolattartás...
Ez történt augusztusban amikor is Clovist hazavittük.
Mivel Clovis enyhe szivbetegségben szenved, így szinte napi kapcsolatban voltunk és segítettük Clovis és a családját amiben csak tudtuk. Semmi probléma nem volt a kapcsolattartás során, mígnem tegnap jött a telefon, Clovist visszaadnánk, mert ment a hasa és bepisilt...Orvos? Orvoshoz nem vittük.....természetesen azonnal érte mentünk, betegen, csövekkel a testben, de csak ő számított, közel 180 km-t tettünk meg péntek este a csúcsforgalomban autóztunk több mint három órát, de mindez nem érdekelte őket, meg akartak szabadulni valamiért a kutyától, még csak az sem jutott az eszükbe hogy visszahozzák a fajtamentéshez.....
Meg sem kérdezték, hogy mennyi volt a benzin, mivel tartozhatnak, semmit, nem érdekelte őket semmi, csak szabadulni akartak a kutyától
Sokan kifogásolják az örökbe adás menetét a fajtamentésnél, hogy túl szigorú, túl következetes, túl szabálykövető. Mi úgy gondoljuk hogy nem, még mindig nem vagyunk elég szigorúak, még mindig tovább kell szigorítani, mert ha csak egy hiba is van, ha csak egy életet tesz tönkre az ember, mert az is több mint amit tűrni lehet!
Életekről beszélünk, vagyis hogyan tovább, mert folyamatosan meghasonlunk és ezt a munkát nem lehet bizalom nélkül folytatni, de túl sok a hiba, túl sok......
Az állatokért tartozunk és válaltunk felelősséget....
Szerencsére vannak boldog történetek és ezért tudjuk és lehet is folytatni és kell is folytatni, köszönet minden segítőnek érte!
2021. 11. 03.
Clovis egy cuki, és nagyon bájos-kedves kis uszkár. Nem értettük miért nem kellett, mert nem volt életszerű, hogy a kutya hirtelen egyik pillanatról a másikra elkezdett össze-vissza kakilni a lakásban.
Állítólag ment a hasa két napig, ám a három hónap alatt, amit az örökbe fogadójánál töltött sosem volt probléma vele, egyszer sem panaszkodtak.
Éppen ezért nem értettük és nem tudtuk megfejteni a történéseket.
De mivel valamit láttunk Clovis viselkedésében,ami nem tetszett nekünk, orvoshoz vittük. Kiderült , hogy súlyos babéziás már egy ideje és orvosnál nem volt a kutya, nem vitték orvoshoz, a mi orvosunk szerint csoda hogy életben van, hiszen 13 éves és szívbeteg is és hozzájött egy halálos betegség, a babézia!
Tehát Clovis nem volt jól és eszükbe sem jutott orvosnak megmutatni...
Ennyi az örökbefogadás- vissaadás története. Ami még hozzátartozik: nálunk mióta visszajött egyszer sem kakilt be, egyszer sem ment a hasa.....
Nagyon-nagyon szomorúak vagyunk az emberek álhatatlansága miatt...
Reménykedünk Clovis gyógyulásában azért ❤
Megjegyzések
Megjegyzés küldése