Örökbefogadás

 

Egy örökbefogadás komoly életre szóló döntés...

Nos jöjjön egy kis segítség arra, hogy mikor NE FOGADJ ÖRÖKBE, csak hogy ne okozz felesleges csalódást egy mentésre váró állat lelkében...

NE FOGADJ ÖRÖKBE, ha azt hiszed tökéletesen jól nevelt kész kutyát kapsz, akit beengedsz a lakásodba, és azonnal olvas a gondolataidban hogy mit vársz el tőle és szerinted hogyan kellene viselkednie...

NE FOGADJ ÖRÖKBE, ha nincs türelmed, kitartásod, hited és zavar hogy az állat nyugtalan, fél tőled, hisz fogalma sincs hogy ki vagy, és mit akarsz tőle...

NE FOGADJ ÖRÖKBE, ha abban bízol hogy az új kutyád, a régi elhunyt állatod folytatása lesz és az elődje tulajdonságait akarod ráerőltetni...

NE FOGADJ ÖRÖKBE, ha nem tudod felfogni hogy mit jelent az a fogalom, hogy MEGMENTENI, egy testileg lelkileg elgyötört, végletekig kihasznált állatot...

NE FOGADJ ÖRÖKBE, ha csak elvárásaid vannak, időd, energiád, figyelmed, türelmed pedig nulla...

NE FOGADJ ÖRÖKBE, ha nem vagy képes felmérni előre, hogy mekkora áldozatot kell hoznod a napirendedben, amikor kutyát tartasz...

Ezeket a dolgokat neked, magadban kell mérlegelned mielőtt jelentkezel, mert optimális esetben 15 évre kell tervezned...

Az örökbe fogadás egy felelős döntés...

Jó ha tudod, hogy a kutyatartás nem pillanatnyi fellángolás kérdése, hanem életre szóló elköteleződés...

Ha csak kalandor vagy, NE FOGADJ ÖRÖKBE...

Hogy mikor fogadj örökbe?

Amikor meglátod a képét, és azt érzed Őt szeretnéd!

Őt és senki mást...

Nem érdekel hogy beteg, vagy rossz, hogy kicsi, vagy nagy, hogy kajla, vagy csúnya, hogy öreg, vagy fiatal...

Ha ránézel a képére, és nem érzed ezt, akkor még várj...

Akkor még nem találtad meg az igazit...

Bármily furcsa, de jobb az állatnak, és jobb neked is ha megvárod akit biztosan szeretnél.

Csak őt és senki mást.

Mert Ő a te kutyád...

"Mikor örökbe fogadsz egy kutyát, sosem tudhatod, mi van a batyujában. Hogy abból az életből, amit nélküled élt, mit hozott magával. Hiszen ő is volt kiskölyök lapátfülekkel és rózsaszín pocakkal, tejszagú babaszőrrel, csak te nem láthattad, és sosem láthatod. Nem voltál ott, mikor először tettek nyakörvet a nyakába, vagy először mászott az ágyba. Volt egy neve, amin hívták, amit becéztek, vagy amit üvöltöttek, mikor dühösek lettek rá, de te nem tudod meg ezt a nevet soha. Sebekkel jön. Néhányan nem testivel, de mind hoz a batyujában valami lelki sérülést. Hiszen volt egy élete előtted, egy családja nélküled, és ő szerette őket. Nem tudsz annyira bántani egy kutyát, hogy ne szeressen. Ha láncon élt, ha ütötték, neki az volt a világ, ott volt otthon. És nem is gondolt rád. Aztán ez a család kilöki magából, utcán kóborol vagy gyepmesteri telepen ül, és a sorsát várja. Akkor jössz te. A szemébe nézel, és nem látod a babaszagú kölyökkutyát, a sérült lelkű felnőttet látod, akinek volt egy élete. Aki csalódott. Akinek szüksége van RÁD.

Hazaviszed, és minden nap meglepetés. Hogy fél dolgoktól, amikre nem számítasz, hogy kicsapong vagy teljesen kifordul magából. Neked teljesen természetes, hogy a másik kutyád boldogan játszik és repül a labda után, és nem érted, ő miért retteg belépni az ajtódon, felmenni egy lépcsőn, vagy miért harcol minden ellen. Aztán eltelnek a napok, a hónapok, az évek, és nem is emlékszik már rá, hogy volt egy élete előtted, csak téged szeret, mintha sosem lett volna más, és békésen helyezkedik el a helyén, és az életedben, olyan boldogan, hogy néha te is elfelejted, hogy ez nem volt mindig így."

forrás: internet