"Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy a mai napon
megtudhattam, hogy nekem mint állatvédőnek mi a dolgom.
Nekem ne legyenek igényeim, ne kérjek támogatásokat és ne
posztoljak, mert az biztosan hazugság, ellenben ragasszam a fülemre a telefont,
legyek állandóan útra és tettre kész, mosolyogjak, legyek kedves, barátságos,
és minden kidobott, haldokló, gazdás, vagy gazdátlan állatot vegyek magamhoz,
lássak el, fizessem a költségeit és helyezzem el. Természetesen mindezt úgy,
hogy az összes bejelentőre mosolyogjak, veregessem meg a vállát, dicsérjem meg,
hogy milyen nagyszerű ember, hogy ezt követően önnön fontossága tudatában tudja
könnyes szemmel mesélni a rokonoknak, ismerősöknek hogy milyen nagyszerű ember
is ő, hiszen megmentett egy állatot, mert felhívott egy állatvédőt.
Most már azt is tudom, hogy csak akkor lehetnék hiteles, ha
magán úton csinálnám, mert akkor én szegény szerencsétlen civil vagyok, aki
életeket ment. Most hogy szervezetten csinálom, minden fillérrel elszámolva,
dokumentálva alapítványi formában, egy utolsó szemét lettem, aki szegény
szerencsétlen emberektől pénzt kér, ráadásul még 1%-ot is, és nem képes
mindenki problémáját azonnal zokszó és agy nélkül megoldani, és biztosan
hazudik.
Szerencsés vagyok, mert megtudtam, hogy az
"állatvédő" egy varászszó, és most, hogy már tudom élni is fogok
vele. Csak kimondom, hogy "állatvédő vagyok" és megnyílnak előttem a
lehetőségek. Az orvosok meghajolnak és ingyen dolgoznak, a lakásom falai
hirtelen megnőnek, és száz számra ömleszthetem haza az állatokat. Nem kell
többé karantén mert a fertőzések megtorpannak, a halálos betegségek rettegve
visszafordulnak ha megtudják, hogy állatvédővel van dolguk.
Na megyek és megváltom a világot, mert mint megtudtam ez a
dolgom, és ha némi kétely fel is merül bennem, azt is megtudtam, hogy ne
jártassam a számat, mert az nem az én dolgom, arra ott vannak azok, akik mindig
jobban tudják."
Bagó Zsuszi
A tegnapi napon, 2022.09.07 volt több telefonom, de naponta
vannak hasonlóak:
A mama 10 éves uszkárjának nincs helye a családban.....
-Nincs helyünk-mondtam- sajnálom, telt ház van.
-De -mondta a hölgy- én már 2 x telefonáltam, a múlt héten
is és ha felvette volna a telefont akkor lenne a kutyánknak hely önöknél. Nem
kellett volna a sintértelepről elhoznia a kutyákat, ráadásul ki van írva a
honlapukra hogy befogadnak rászoruló uszkárt.
-Igen -mondom- ha van helyünk, most nincs, és mivel a
családjuk nagy, amint teszett mondani, próbálják megoldani a mama szeretett
kutyájának a helyzetét!
-Ne emelje fel a hangját-mondja a hölgy...........
Hát így vagyunk !
-..... kutyát szeretném, örökbe fogadni, láttam és
eldöntöttem.
- Szuper nagyon örülök, de most nagyon fáradt vagyok, amúgy
is ivartalanitás előtt áll a kutya, beszéljük meg máskor.
-Oké, de szeretnék elmenni, sétáltatni, a kutyámat elvinni
és bemutatni neki az új kutyát, hátha nem jönnek ki
Bár mondtam hogy olyan fáradt vagyok hogy gondolkozni sem
tudok, és elnézést érte, de kikerekedett vagy félórás beszélgetés, hatalmas
aggodalmak, amit nem értettem és bevallom kezdtem a türelmemet veszíteni, mert
nincs "kész" kutya, tökéletes kutya és nem szabad a
"tökéletes" kutyánkhoz hasonlít a másik állatunkat !
- Dehát ott voltam nálatok és vittem adomány rágcsát
is......
Minden napra, minden estére jut pár kedves telefon, amivel
szép és jó éjszakát kívánnak a munkánkhoz, mert hiszen az én/mi dolgom/dolgunk
.....hát így vagyunk !
Megjegyzések
Megjegyzés küldése