Az uszkár kialakulása és a fajta standard

 


(Fotó: freepik.com)


Az uszkár francia eredetű fajta. A kutatások azt bizonyítják, hogy vadászkutyák és bozontos szőrű juhászkutyák keverékéből alakult ki Franciaországban. Az eredetileg nagy termetű (óriás) uszkárt vízből való apportírozásra és vadászatra tenyésztették ki, az apróbb változatok megjelenésével, azonban az európai nemes nemesi családok kedvelt háziállataik lettek.

A mai trendektől eltérően a jellegzetes, oroszlánosra nyírt bundája az úszást tette könnyebbé, a meghagyott pomponok pedig az érzékeny ízületeket védték a hidegtől. Ma ezek a frizurák, csak a gazdák "kreativitásának" kifejezésére szolgálnak. A fajta a 18. században már nem csupán vadászkutyaként, hanem ölebként is igen elterjedt volt. Szinte minden európai és amerikai cirkuszban felléptek vele, mert rendkívüli tanulékonyságának köszönhetően, szinte bármilyen mutatványra betanítható. A mai uszkárról kialakult kép a 19. század elejére alakult ki és ekkor támadt fel az emberek érdeklődése a fajtatiszta kutyák iránt is. Megszervezték az első kutyakiállításokat, létrejöttek az első klubegyesülések. Az uszkárt Angliában önálló fajtaként 1876-ban ismerték el. A 20. század elején divatba jött a zsinóros szőrváltozat, amely gyakran a földig ért, azonban ezt a bundát nem volt könnyű karban tartani és amikor megjelentek az első nyírógépek, népszerűsége rohamosan csökkenni kezdett.

Németországban az uszkár tenyésztésének alapjait a Deutsche Pudel Klub megalapításával tették le, 1896-ban Münchenben. A német "Pudel" szó a pocsolya (Pfudel, Pfütze) szóból ered, akárcsak az angol "Poodle" (Puddle). Francia elnevezése "Caniche", kacsát (canard) jelent.

A francia "Club des Amateurs de Caniche de Strasbourg" elnöknője javaslatot állított össze a standard-re vonatkozóan, amely az FCI (Nemzetközi Ebszövetség) közgyűlése elé került. A tagországok 1936-ban ellenvetés nélkül jóváhagyták, azóta az uszkár francia fajtának számít. Az eredeti standard, különböző változtatásokkal és kiegészítésekkel bővült.

A legfontosabbak:

  • 1960 – modern nyírás elfogadása
  • 1966 – ezüst színű uszkár elismerése
  • 1977 – apricot színű uszkár elismerése
  • 1987 – toy méretű uszkár elfogadása
  • Legújabban pedig, 2007. április 18-án a vörös színű uszkár elismerése.


Mérete és színe

Az uszkár méretét tekintve lehet:

  • ÓRIÁS (45–62 cm)
  • TÖRPE (28–35 cm) 
  • TOY (28 cm alatt, 25 cm az ideális).

Az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában csak három méretet különítenek el: STANDARD, MINIATURE és TOY. Az uszkár méretétől függetlenül élénk, kíváncsi, rendkívül tanulékony, egy igazi tehetség.


Hatféle színváltozatban – fekete, fehér, barna, ezüstszürke, apricot, vörös – jelenik meg a kiállításokon, de számos más színben is tenyésztik.

Ezek a színek más formában vannak regisztrálva, egyes klubok kiállításain címeket is szerezhetnek.

Az FCI egyelőre nem fogadja el őket:

  • harlekin (fehér alapon fekete foltokkal)
  • parti (fehér alapon egyéb színű foltos)
  • black and tan (fekete-cservörös)
  • phantom (tan mintázat más színekkel)
  • továbbá kék, krém, café au lait, silver beige, sable (coboly) és brindle (csíkos).


Népszerűségük egyre nő, ami cseppet sem meglepő, hiszen szemet gyönyörködtető látványban részesítik az embert.

Megjegyzések